Joaquin RODRIGO VIDRE
életrajza
(1901. november 22. Sagunto - 1999. július 6. Madrid)
1901. november 22- én, Szt. Cecília napján (a zene szent patrónusa) született Sagunto-
ban, Valencia tartományban. Három évesen szinte teljesen elveszíti látását egy diftéria járvány következtében, s ez a tragikus esemény irányítja a zene felé. Zenei tanulmányait nyolc évesen kezdi, szolfézst, zongorát és hegedűt, majd tizenhat éves korától zeneelméletet és zeneszerzést tanul a valenciai konzervatórium tanáraitól: Francisco Antichtól, Enrique Gornától és Eduardo López Chavarritól. Első szerzeményei 1923-ban íródnak: Zongoraszvit, Dos esbozos ("Két vázlat") hegedűre és zongorára és a Siciliana csellóra. 1924-ben írja első zenekari művét, a "Juglares"-t, melyet Valenciaban és Madridban mutatnak be, majd elnyer egy diplomát egy nemzeti versenyen a "Cinco piezas infantiles" című zenekarra írt darabjával, amit később a Straram Orchestra mutat be Párizsban. Műveit karrierjének kezdete óta vakírással írja, majd azt követően lediktálja egy másolónak.
1927-ben elődei- Albéniz, Falla, Granados, Turina- példáját követve Párizsba költözik és beiratkozik az École Normale de Musique- ra, ahol öt évig tanul Paul Dukastól, aki klülönös ragaszkodással viseltetik spanyol növendéke iránt. Rodrigo 1935-ben Dukas emlékére írja a "Sonada de adiós" című zongorára írt művét. Hamarosan ismert zongorista és zeneszerző lesz, s baráti ismeretségbe kerül Honeggerrel, Milhaudval, Ravellel és korának más zenei nagyságaival, köztük Manuel de Fallaval, kinek tanácsai és támogatása döntő volt karrierjében. 1933-ban feleségül veszi a török zongoraművésznőt, Victoria Kamhit, aki ettől fogva egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig elválaszthatatlan társa és munkatársa volt minden tekintetben. Zenei tanulmányait a párizsi Conservatoire- ban és a Sorbonne-on folytatja, és dolgozik Németországban, Ausztriában és Svájcban mielőtt 1939-ben visszatér Spanyolországba, hogy tartósan Madridban telepedjen le. 1940-ben Barcelonában mutatják be a "Concierto de Aranjuez" című szólógitárra és zenekarra írt versenyművét, mely meghozza számára a világsikert. Ettől kezdve számos művészeti területen tevékenykedik, gyakorlati és elméleti téren egyaránt. Legjelentősebb címei: a madridi Complutense University zenetörténet professzora, a Spanyol Rádió zenei adásának vezetője, a Vakok Spanyol Nemzeti Szervezetének (ONCE) művészeti szekciójának vezetője valamint több újság zenei kritikusa.
Ezenkívül meghívásokat kap, hogy vállaljon körutakat, mint egyetemi előadó és zongorista Spanyolországban és szerte Európában, Latin- Amerikában, az USA-ban, Izraelben és Japánban. Felesége Victoria társaságában gyakran vett részt versenyeken és fesztiválokon melyeket az ő zenéjének szenteltek világszerte. Első művein a nagy kortársak hatása érződik mint Ravelé és Stravinskyé, de gyorsan kialakult személyes hangvétele. Művei között szerepel 11 concerto különböző hangszerekre, több mint 60 dal, kórus- és hangszeres művek, színházi és filmzenék. Számos kiemelkedő művész kéri fel művek írására, többek között Gaspar Cassadó, Andrés Segovia, Nicanor Zabaleta, James Galway, Julian Lloyd Webber és a Romero gitárkvartett. Számos állami, egyetemi, akadémiai és más zenei- valamint civil szervezetek kitüntetettje különböző országokban. 90. születésnapja alkalmából H M Juan Carlos I. spanyol király, a "Marqués de los jardines de Aranjuez' címet adományozza neki. 1996-ban elnyerte a legrangosabb spanyol kitüntetést, a "Prince of Asturias" díjat, melyet első ízben ítéltek oda zeneszerzőnek. Saját otthonában, családja körében halt meg 1999. július 6-án.
